MEGMÉRETTETÉS-ILLÚZIÓK

Tasi83

2024. szeptember 4.

Bármerre is induljon széles
e Földön a kiszolgáltatott Ember
haza csupán ritkán találhat;
a benső Lelki Külön-Béke
újbóli felfedezett megkeresése
most még tán fontosabb,
s lényegesebb lenne,
mint a hozzávetőleges bizonyosság,
hogy meghitt, komfortos garzon-lakásából
könnyűszerrel,
s hatékonyan kilakoltathatják.

Mihelyt akár egy hüvelynyit
is téved a tabu-tilosba
a kivételezetteknek szánt lehetőségek
széles skálája a tömeg-ember
inkább beletörődik
az összetett zavarosba, mondván;
evilági, alattomos összefüggésein ritkán,
ha változtathat független-akarattal.

Az önfegyelembe bezárt tűrés még hosszú,
hosszú évtizedekre kiméri a határvonalakat.
Vajon meddig kellene
még szükségképpen kivárni
a kedvező pillanatot,
bolygók kozmikus együtt állását,
hogy garanciális lehessen az őszinte érzések,
halhatatlan romantikák,
és szerelmek egész megfejthető rejtvénye?!

Hogy ne csupán csak kedvükre
játszadozzanak egymással
egy párkapcsolati rátán a párok
– de önmagukat adva,
együtt próbálják megélni
a boldog-szomorú pillanatok
Alfa-Omega síkjait?!

Sokszor éppen az a baj,
hogy szándékosan visszapereg
a tehetetlen szentencia.
– A túlbiztosított átmenetben
egyre nehézkesebb a felszínen síklani.
– Néma utak veszik
az Embert spirálisan körbe,
hogy sokszor azt se tudhatja
merre tudhatna még menni!
Mostan csupán csak látványosságra,
felszíni – kommersz-látszatokra,
ha játszanak a kirakat-emberkék.

Mert nem a megmérettetés,
a próbatételek egész sora lenne a mérvadó,
sokkal inkább az odáig vezető sors-kálvária,
sántikáló, önkéntes bukdácsolás.
Talán sejtjeink, molekuláink
lefokozását jelezheti,
ha már hamuszürke-egyhangú
munkahelyeinken is bekövetkezik
a totális kiégések fázisai.
Áttekinthetetlen párbajokra
talán nincs is igazán szükség!