MÉLTATLANSÁGOK ÖSSZETÖRT SÚLYA ALATT

Tasi83

2026. április 4.

A kitagadottnak vélt,

valós egzisztenciákat

éppen úgy szétdobálták,

akárcsak céltalanná tett,

szétforgácsolt mondatok

még értelmezhető töredékeit;

tonnányi álmokba hullt

gyermekkor már ritkán

kiszabadítható,

hisz a mostani ember,

akárcsak valami

megbocsáthatatlan

sziszifuszi tonna-súlyt

egymás után élete

végéig elhurcolássza,

mintha ellobbanó,

orrsövény-ferdüléses árnyékok

szuszognának folyton

folyvást a végtelenített Időben.

 

Vetkező vadak bundájaként

előmászott egy-egy kuporgó

veremből néhány hajléktalan,

mert e mostani világban

legfeljebb csupán csak

igen-igen ritkán ha van

megbízható kapunyitás

s az se mindenkinek.

 

Meghatározhatatlan

menetrendekbe belekényszeríti magát

– nem csupán a közalkalmazott,

vagy a melós, de vágtató,

asszimentrikus rohamok sújtják

a tehetősebbeket is,

pedig neki kijár a MASZEK-kezelés;

mintha mindenkit össze-vissza

csípkednének szúnyogok,

bolhák, kóbor döglegyek.

 

A mostani szabad-gondolatok,

akárcsak kultúrák

autodidakták módján

megtanulható műveltségei

ideje korán elszállnak,

akár a fing-pukkanások,

hisz nem volna szabad

hagyni s engedni,

hogy űrutazás címen

már a Marson is tehetős

oligarcha-parasztok partizzanak.

 

Derengő sorsok közt

még tartani illenék létünk

zabolázhatatlan molekula-ritmusát.

Az ember önmagától való,

süket távolodásait – félő -,

senki meg nem hallja;

érzelmeiket, érveléseiket,

akárcsak ellenvéleményeiket

tán jobb is, ha mind

megtartják szebb,

boldogabb időkre.

 

Visszaköltözködni

a tartós csend eufóriáiba,

akár ketrec-alakú falanszerfalakba

még most is nehéz.

Gutaütések mímelve

egyszerre még beszélnének

s vallanának is a mindentudó arcok,

csupán figyelni s

hallgatni kellene még rájuk.