Mélység
Zsoka111Fülszöveg:
Egy vers a zuhanásról, és azt követő földre érésről vagy lebegésről
Ha bezárhatnám bánatomat egy szekrénybe
Visszajuthatna eredeti helyére.
De nem vágyom többé a reménytelenség mélyére
Sem mozdulatlan, törött szárnyú lepkére.
Mert esténként kiállva a meredek erkélyre,
Mintha mikor merednék a távolba,
Belenéznék saját magam szemébe.
S tudom, képzelt gondjaim száma temérdek
De hátam mögött létezésükről beszélnek.
Mi bújhat meg egy anonim toll visszatérő versében?
A Mélység magával húz, nem enged, csak feléget.
Ez az anonim toll már sokszor feladta,
De jól tudja, ez nem szégyen
Akkor is, ha félelemből ő is elbújt a szekrényben.
Kopogtatnak, dörömbölnek, de a falak megvédnek
S. O. S: Remegő körmökkel ezt még gyorsan levésem.
De ott a csöndben, a tapintható sötétségben
Hallom jönni őket, hallom, de nem értem
Hogy a Mélység miért húzott magával engem
Ha felfelé nézek, lefelé esek
És ennek nincs értelme.
Ez a Mélység körülvesz és megérinti az arcom
Szavakat suttogva, eltérít az útról.
Ez a Mélység a szemem tükre, benne félelem és kétely
Átitatva a földön végigcsorgó fekete mézzel…