MEZÍTLÁB HOFFMAN VIRÁGCSEREPEIN

Tasi83

2026. június 3.

Csak lélegzetnyi rés légy,

ahova csak ímmel-ámmal

juthat majd be néhány keresetlen,

kedves szó, ha az érintés,

vagy a Mindenség-mozdulatok

már megszűnni látszottak,

karéj-holdként féltőn óvd

Kedvesed életét,

míg csak megteheted.

 

Törött Hoffman-cserepeken

kell meztelen lábujjakon lépkednek,

hogy ne törődhess kicsinyes,

kisstílű rágalmakkal,

melyeket a kinti Világ

szór naponta rád.

 

Mintha nem csupán

önző-makacs Halálod,

de még élő életedet is másokra

vonatkoztatva élnéd át,

csak hogy ne kelljen szembesülni,

hogy ne csupán széllel kibélelt

ember-roncs maradj halálodig

– de hallgató csöndek szájpadlására

már ne ragasszon hiábavaló,

értelmetlen prédikációt

a hazug-hitvány beszéd.

 

Vigyázz magadra.

Ne kelljen másoknak összekaparni,

ha sirályvonalban zuhanórepülésbe

kezdesz s nem nyílik ki

ejtőernyőd félúton;

tudhatod szánalmas félelmeid

akkor szakadtak rád,

mikor megszülettél,

s kolonc Atlaszi súlyok húztak

volna vissza placenta-gödrök

még dédelgetni kész sejt-burkai közé,

mert ha egy keveset-élet

üstökös-csillag lezuhan a Lét

peremvidékéről mindenki

értetlenkedve álldogál

s vallatón kérdezgeti:

,,Vajon miért tehette?!”

 

Arcok hazug-hamis

vásznain szélhámos csalások

völgyét még megszemlélheted,

persze ezt is csak úgy,

hogy megállítsd önmagadban

a hanyatt-homlok menekülő kisembert,

aki vacogva retteg a manipulálható,

megalkuvó érdek-szándékoktól.

 

Nem az önmagadhoz való hűség

törvénye terít le,

vagy mondd ellent tudatos,

kigondolt érveidre

– de a kezdeményezések

melyekre sosem volt

elegendő kamasz-kedved.