Motel a sivatagi úton
Desert cry
S.T. KennySzerzői megjegyzés:
Üdvözletem mindenkinek! Ez az első hosszabb történetem, összességében pedig a második. Úgy érzem, javarészt már megtaláltam az írói hangomat, de folyik még némi keresgélés, ezt nézzétek el nekem. A történetemet az akció-thriller-fantasy kategóriák közé sorolnám, de több műfaji elem felbukkan. A végső célom egy érdekes, egyben könnyen és élvezhetően olvasható történet megírása, remélem sikerül ezt elérnem. Mindenképpen tervezek több fejezetet is feltölteni ide. Jó olvasást kívánok ! - Kenny -
Fülszöveg:
„Miután a porfelhő elült, a szőke férfi pár lépést hátrált, le se véve a szemét a vele szemben álló fiúról, aki ártatlannak látszott ugyan, de kisugárzása hamar fenyegetővé tette. Kezét a háta mögé rejtve, lassan egy láncot kezdett előcsúsztatni az ingujjából, felkészülve az esetleges viadalra. A fiú, végül megelőzte őt: – Maximiliannak hívnak, hálásan köszönöm, hogy megmentettél – hajolt meg illedelmesen. – Jövök neked eggyel. Bármely kéréssel fordulsz felém, minden erőmmel azon leszek, hogy teljesítsem. – Dem döbbenetét mi sem fejezhette ki jobban, mint hogy az eredetileg rövidre tervezett lánc, már másodpercek óta hullott a földre, óriási porfelhőt gerjesztve maguk körül.”
” Réges-régen, még jóval az emberiség megjelenése előtt, a jó és a gonosz harca már meghatározó volt a világ sorsát illetően. S mialatt az emberek a maguk harcait vívták, egy szökevény démon a pokol legsötétebb bugyraiból felemelkedve elzárta az utat föld és a túlvilág között, a maga sötétségét szabadítva a világra. Az Emberiségen áll hát a feladat, hogy a földöntúli erővel bíró látókkal karöltve, sorsát a saját kezébe véve véget vessen végeláthatatlan küzdelmeinek. Nem elhanyagolható körülmény azonban, hogy a harc első számú színtere nem egy csatatér, hanem a legfélelmetesebb hely a világon: az ember elméjének a legmélye.”