Néhány

Mara

2019. október 7.

Nedves érintésem alatt
Nyár illatot sóhajt
A bőröd.
Vörösre duzzadnak
A belőled ömlő
Szavak.
Sós íz lepi el a szám
A fejfájásod miatt.
Bekacsint néhány
Csalfa napsugár
Óriási ablakainkon.
Olyan szép lehetne.
Nevetéstől izzadó,
Szorosan kapaszkodó,
Hajlott napjaink alatt.
Lehetne gyönyörű
Az összes éjszaka,
A savanyú párlatával,
Egy lépés távolságban.
De nekem maró nyálka
Önti el az izmaim,
Míg rajtad végigsiklik
Egy alattomos kígyó nyelve.
Tajtékzó fájdalom
És mélabús harag a társam.
Egyedül hajolok
Porceláncsésze felé.
Légfrissítő sípolja
A Boldog születésnapot.
Ujjaim közül,
Hajszálaim alól
Hamut rázok elő –
Megengedted.
Sejtve talán, hogy azon az estén
Kell valami az ajkaim közé,
Ami nem olyan keserű,
Mint a mosolyom.
Valahol azt kívánom,
Bárcsak engem kóstolna meg
Egy csúszómászó.
Hiszen téged nem bánt,
Sem ha szavakkal édesget,
Vagy ha combomra járnak
Pikkelyei.
Ígéretet húzhat alkaromra,
Hazugságot csókolhat
Homlokomra.
Egyre megy.
Lehet nem is igaz.
Lehet, hogy az összes
Kígyópikkely alatt
Gennyes seb tátong,
Szárazon húzódik-feszül,
Porban tekeregve kínlódik,
Kérlelhetetlenül nyüszít.
Így sem sajnálom,
Mert elvesz tőlem mindent,
Amit szeretek.