Kedvencekhez adás
13

Névnapi kívánság

Fülszöveg:

Köszöntőféle versike.

Mézes zserbó, dobostorta
s ínycsiklandó ízeket felébresztő zamatos ebédek!
Egyesült családi meghitt
s jól megérdemelt beszélgetések,
amik csüggedni vágyó pesszimista lelkiismeretem
Főnix-megújító bátorításukkal föl-föl ráznak
s biztonságos tudatra sarkallanak!
Huszonhét éve, hogy nem feledtették el,
az egykék közt is legárvább s mégis
börtönbiztonságot nyújtó s védett
biztonságot biztosító harmóniát:
Csöndes s mindent átérezni
képes egyedüli magányt!

 

Hogy voltak hangulatember kitöréseim,
mikor rejtőzködő kaméleon-testtel jó messzi vidékre
bizony Isten -, elkerültem volna
hírmondó remeteként
a meg nem értő emberi világot,
s benne az Embert:
mint rettegett ellenfélt!
iszkoltam volna félszeg,
s csak menedéket óhajtó megriadt
s túlzottan félénk sündisznóként
bizalmatlan s örökké zsúfolt embertömegek
rohanó mindennapjain,
s senkitől meg nem kérdeztem volna:
,, Mire lenne szüksége? vagy Hogyan érzi magát,
aljas megalkuvó tudatban
hogy lelkiismereti figyelmeztetés nélkül,
még mindig büntetlen?”

 

Könnyűszerrel tönkre tehet másokat
s könnyűszerrel sárba tiporhatja
gyilkos provokatív s penge-kritikai
szóáradatok pergő tüzében a már így
is vérző s érzékeny könnyeket ontó emberi szíveket!
Mégis huszonhét megszenvedve megtöretett
s termékeny kalandokat kínálgató év után,
én már csak arra vágynék
hangyaszorgalmú lelkemmel:
Egyre gondoskodó s mindent
megbocsátó lelki társra találhassak,
aki majd tovább őrizheti
gondolataim kézirat-emlékeit!