NYÁLKÁS ÍGÉRETEK SÚLYA

Tasi83

2025. július 18.

Az ember lába sokszor
kilóg ám minden
szemenszedett skatulyából.
Mert az ember életébe
– hiába is tagadhatná –,
rendre bele-beleszólnak.

Mindenkit megperzselt
sokszor a léha, nyüstölős,
groteszk, kiúttalan Valóság.
Jó volna még reménykedni
nemlétező dolgok sokaságában is,
ha az kell hozzá,
hogy az ember új életet kezdjen,
melynek – kivételesen –,
még van s lehet értéke, értelme.

Mostan kicsit már
untig elegünk lett abból is,
hogy hasznavehetetlen
prédikációkat, jól hangzó
dics-himnuszokat örököltünk
mindig éppen azoktól,
kik éppen hatalmon voltak;
A sanda, sunyi megszokása
valósággal radikálisan,
agyonnyomorítva rátelepszenek
már egyébként is nehézkes,
búvalbélelt életünkre,
akár a nyálkás, sikamlós
ígéretek többsége,
mellyel be lehet rendre
még csalogatni az agymosott,
éppen ezért gyanútlan átlagot.

Életünk nyughatatlan
műhelyében már egyre
kevesebb hely juthat
Mindenség-szerelmek
eljövetelének,
néhány örök igazibb barátnak,
kik hoztak csikorgó fagyok
idején szalámis kenyeret,
s fahéjas tejbegrízt;
már egyre kevesebb
olyan négy-öt ajtó létezik e világon,
ahova a tékozló, gyarló ember
akár még éjszaka,
vagy virradó hajnalban
is nyugodtan bekopoghat,
hiszen szívesen látják
vendégváró szeretettel,
s zokszó nélkül még
asztalhoz is leültetik.

Kicsit mindenki úgy van már,
akár a kínzó gyomorbajosok
szenvedő fölényével,
hogy már előre megsejtik,
s tudják azt ami soron
kívül majdan elkövetkezik,
s szándékosan inkább lenézik
a próbálkozókat,
vagy a helyezkedőket,
csak mert nekik nem
jutott a bőven termő érdekből,
protekciós kapcsolatok hálózataiból.

A biztos fölényű,
önmagukkal tökéletesen
megelégedett emberekkel
sem lehetünk már teljes
mértékben elégedettek,
s nagyvonalúak, hiszen
rendre egyre gyanakvóbb,
számítóbb viselkedést
produkálnak legalább
is a felszínen!