ÖNADÓSSÁGOK KRÓNIKÁI

Tasi83

2026. március 28.

Majd évtizedek múltán

– ha egyáltalán -,

születik egy-egy

felfedezés perc-köze;

titkos, szent pillanat,

hétköznapi megélt csoda,

mikor majd más arc néz

vissza rád ásító,

görbe-tükrök képében.

 

Az álom sokadszor

inkább béklyózza azt is,

mi elérhetetlen,

kicsinyes botrányok

lajstromában perc-emberkék

macska-egér játékát közvetítik.

 

Király-dinnyés trónusok

elé aranypénzzel szokás fizetni?

Biztos kézzel velejéig lealázza

a soványka átlagot csak

mert ahhoz van oltári kedve.

 

Derengő hajnali három

könnyedén átsuhan

patyolat-éjszakák martján,

amikor még jó volna

bekuckózva szenderedni;

ti. most egyre inkább mellre

szívható lett a Világ is,

mert történelmek mozivásznain

újra s újra ismétlődő rövidfilmek

peregnek, mintha elfelejtették

volna magukban

leszűrni a tanúságot.

 

Szolgamód mintha

mindenki önként inkább fejet,

meggyőződést, elvet hajtana.

 

S míg bestszeller-listára tett,

ikon-könyvek egymás után

nyomdák üzemeiből megérkeznek

hol marad el a válogatás,

szelektálás izgalmas

kíváncsisága; a cselekvés,

hogy a gondolkodó

ember önként dönthet?!

 

Araszoló gondok fölött ki

tud még kötéltánccal

egyensúlyozni?

Vaksi ösztönökkel egyre

szembe kerülni,

mert amikor ki kellene lépni

a felnőtt létbe öntudatlan

is visszarántja gyermekit

az anyaöl dédelgetni vágyó mélye.

 

Ezüstözött halficánkolásként

hat a megtévesztett szó is,

melyet naponta kimondunk,

melybe bele-belekapaszkodunk,

miszerint: az emberre

immár egyre több eltévedt

sár-kupac fröccsen,

még akkor is, ha vigyáz.

 

Kényszerek közt,

hányszoros ígérgetős

csalatkozások éldegél

az ember, aki már

önmagának is adósa?!