Őszi intelemféleség

Tasi83

2023. október 4.

Már mily régen dajkált árva gyermekként
a Nyári tűzlobbanás!
Most súlyos, nehéz, ólmos Ősz kísért.
Lédús, zamatos gyümölcseit az évszak most
az enyészetnek adja, ám ki tudja?
Tán így lesz rendjén.
Két pont közt még most is íjként
megfeszíti magát hajótörött életem.
Pillanatok kacifántos, játsznyi sodrában
nyugalmam, nyugtom aligha lelem.

A jövő felé – igaz ugyan -,
még magukkal húznának kiteljesedésre vágyó,
szelídített hajszálgyökerek,
ám hétköznapok baljóslat-szaga
orromat szimatolásra készteti:
,,Vigyázz, mert elhúzzák előtted
a jólhangzó mézesmadzagot!
Becsapnak és egyúttal már
meg is vezettek átverések ranglétráján!”
– A mátraszentimrei erdőben,
hol szarvasok bőgnek mostan
vajon megvan-e még a kis makkos fa,
melyet együtt ültettünk?
Tán már rég kivágta az erdész,
lemetszette ágait valamelyik erdei állat.

 

Jó volna sokszor inkább végleg kiszakadni
Hóhér-Idők méhéből,
melyek fogva tartanak, akadályoznak.
Komfortzónámat – hiába, hisz úgy sem értenék -,
el nem hagyhatom, legfeljebb örök barátok,
vagy az Egy-Kedves oldalán!
– Vajon végesülő percemben,
mikor végsőt dobban utolsó kattanásként
betegeskedő szívem ki lesz majd,
ki gondját viseli szobanövényeimnek,
kézirataimnak?
Ki enged be szűrt spalettákon át
ikrásodásnak indult glória-fényt
sötét szobám falai közé?!

 

Vajon régi írógépem alkatrészeit
jó pénzért biztos eladhatták?
Pedig mily engedelmesen,
szorgalmas-leleményesen kopogott a kis gép,
s még akkor is hűséges marad,
mikor mások már rég elárultak,
vagy épp könnyelműn legyintve lemondtak rólam.
A véletlen s a szükségszerűség játszik
velem sokszor ördöggel cimborált tréfát.