Pillanat-kép

Tasi83

2023. április 2.

Jön, megy, kopogtat s aztán hirtelen
tovább szökken a haldoklás percek idő-töredéke.
Szobámba bamba-ökör módra kótyagosan tévelygek,
járkálok.
Az utcák fekete nyoszolyái, mint kifosztott,
kiégett sírhalmok; kráterek merednek vissza rám.

Vigasztalan tűrik kopogó cipőtalpak fáradhatatlan ostromát!
Ilyenkor csillagoltó sötétedésben minden nyugodalmas:
A lét józan esze darabokra törten párnámon megpihen
hogy végestelen robotját az örökkévalóságig
felé tartogassa s aztán tovább vigye!
Ilyenkor megérzem.

Minden porul járt áldozat egyben
baklövéses bűnbak is eleven tüntető,
s hirdető ki Sebezhetőségét féltve dédelgeti,
s óvja magában. S mégis
kéregető koldusként végzi,
hisz sohasem hallatta szavát az út porában!
De már régóta titokzatos inkognitó bástyát
építek csöndesen köröttem elszánt
makacskodó szembe szegülés,
bizalmaskodó, független magány
s suttogó, félszeg szavam nélkül
nem lehet még eltaposni!

Számban ízeket,
érveket letaglózó bilincsbe
verő fagylaltok büszke kavalkádja trónol,
fölöttem gyémántos könnyek
pisla csóvái világítják tékozló utamat!
A megbecstelenített lelkiismeret is igényli a szavak,
forró tettek megváltását
s a gyarló ember baklövéseivel vétkezik a Tett!

A sokat megélt, elmulasztott vallomások:
Elindultam volna törékeny győzelmek felé,
de a türelmetlen pillanat elorozta tőlem
a Mindenség-tartogató lehetőséget,
melyben a halhatatlan érzelem
örökké tartón,
s biztosan megfoganhat!