Rángatható Köldökzsinórokon

Tasi83

2025. július 9.

Amikor valahol valamikor
úgy gondoljuk,
hogy rendbe kéne már tenni nyüves,
összezavarodott dolgaink természetét,
akkor rendre megbicsaklásnak
indul minden céltervezett befektetés;
mohó, vicsorgó sáskarajok
egymást marcangoltan
törnének még előbbre,
mert nem akarják már ismerni
a megelégedett határvonalak természetét.

Mindenhonnét sugárban ömlik belénk a Világ,
mely egyre inkább a fogyasztói társadalmat
tűzi ki egyetlen, lehetséges cél gyanánt,
miközben az anyagi jólétet
helyezi egyedüli piedesztálra.
De vajon még meddig?!

Töredezik már minden
magány-burok, hiszen
az ember még önmagában
sem igen bízhat nemhogy még másokban.
Az összeizzadt humanitás
is már csupán szakadozó,
foszló rongydarabokban létezik,
vagy legfeljebb csupán akkor,
ha még kitudják azt fizetni.

Rángatható köldökzsinórokon
rángatja egy láthatatlan
digitális kéz a mostani
cyber-szamárgenerációt,
akik talán távlatokban,
realistán már nem is igen
tudnak gondolkodni,
hiszen megteszi helyettük
egy adott falanszter,
gépesített intelligencia.

Kicsit mindannyiunkra jellemző,
hogy immáron szándékosan
semmibe vesszük még
a fizika általánosan kiszámítható
törvényeit is, csakhogy méltóképpen,
és sürgős azonnalisággal előrébb jusson;
lehet az egy totálisan

bedugult forgalmi dugó,
ahol kedvükre anyázhat
a legtöbb autós,
vagy egy tízórási szakmai,
halálosan konferencia,
ahol a legtöbb rabszolgahajcsár
nagyfőnök-cápa
csakis önmagának követel.

S már az egyetem sem arról szól,
ami hajdanán volt,
mikor közös kulturális
ügyekben tűzlobbantó-prófétákat
alkalmaztak,
hogy fölrázzanak
egy egész közösséget.
Mostan már egyre inkább úgy tűnhet,
hogy kicsit mindenki
a saját maga kontó-hasznára alkut,
szerződést kötött,
és nagyon is megalkudott!