Sablonok

girlfromwonderland

Tavasszal

2019. augusztus 20.

Meleg napsugár cirógatja arcom,

még pár pillanat és elalszom.

Idekint a szabad ég alatt,

a Tavasz mellettem fekszik, hanyatt.

Lágy szellő borzolja hajamat,

ő győzi le a forró nyarakat.

Egész közel merészkedik, s én beleborzongok.

Felülök és a táj szépségén elgondolkozok.

A távolban ragyognak a háztetők,

az ablakokat nyitják az ébredők.

Csendes városka, a természet lágy ölén,

kedves nép éldegél földjén.

A falu határán erdőség látszik,

benne a Nap fényével játszik.

A fákon bimbózik az élet,

itt könnyű felismerni a szépet.

A fák között apró pillangó száll,

az illatos virágoknál meg-megáll.

Az erdőnek mohás kövein, gyíkok sütkéreznek,

míg az énekesmadarak meg nem érkeznek.

Hol a rét kezdődik, a fű oly magas,

s a színe is kellemesen hamvas.

Halk suttogással egymást szólítják

és a hallgatóságot lágysággal bódítják.

A susogó fűszálak kincseket rejtenek,

mik a zöldbe színeket festenek.

Ezernyi drágakő csillog a napfényben,

s csak lengedeznek, békében.

Csíkos méhek bágyadt zümmögése,

ők a rét szívének lüktetése.

S bár a lét itt szinte dalol,

körülöttem mindenütt csend honol.

Visszazuhanok puha ágyamba,

és elhagy a világ minden fájdalma.

A sok növény paplanként ölel át,

itt és most élek meg egy csodát.