Kedvencekhez adás
11

Se dicséretek, se érdemek

Fülszöveg:

Visszaemlékező, önismereti vers.

Se atyai megérdemelt dicséretek,
se barnalángú őz-pillák babusgatása
nem juthatott nekünk.
Barátom!
Csak fenyítőn pattogtatott
s aztán a túlfeszített kötélidegek
zabos pattogásai,
s a sikertelen szigorlatok
s kollokviumi vizsgák előítélet-megaláztatásai:
Bűnösök azok is,
akik nem tanulhattak eleget!

Te vitézségedben talpraesett voltál
én megmaradtam reményvesztettnek!
Még álldogálunk egyre a jövő bizonytalan
szorító markaiban,
s nem tudhatjuk létbizonytalansággal
fűszerezetten lesz-e Holnapunk?

Amit megtehetünk:
Bólogató s jó pofizó bikák közt
kérdések kereszttüzeibe keveredtünk,
tiltott tabukat prédikált tudós meggyőző szavunk!
Látszat s képmutatások képalkotó,
hazug alagutjaiban Ariadné-fonalakat
gombolyítottunk,
s túlzott rövidségünk végzetében
sokszor megesett,
hogy az örökökké bolyongó
labirintus falai közt ragadtunk!

Nem lehetett se becsületünk
se hitelünk, se hídpillér-bátorságunk
hisz te magad is jól tudod:
Ha Igazat, Bátrat, Ötleteset szóltunk
jegyekkel elvágták további érvényesülési utunkat!
Sok megpróbáltatás-göröngybe belerúgtunk,
s a tudás elefántcsont-örökségét
titokban leselkedő,
s perzselő szemekkel lángpallosú
védangyalok kórusaként őrizgettük!

Most hogy a kölcsönös elárultatás
felsőbb agy-pallérozásán valahogy átvergődtünk
lelkükben a megalkuvás ős-zsarátnoka pislákolt.
Se biztos megélhetés,
se család se vigasztaló, anyai ölek;
a megbocsátón elringatók:
Én most némaság kongó hegyei közt
vonultan csupán szemlélni
tudom mit tett kölcsönös hitszegésével,
árulásával az Ember tiszavirág-életű
karrier-érvényesülése érdekében!