Sors-kezdetek
Tasi83Fülszöveg:
Létfilozófiai, töprengő vers.
Önmagunkba visszatérve
megismerni magunkat
az az igazán nagy Próba-kaland.
Mert ki tudva sejtheti,
hogy egész léte Vég s Kezdet élete eleven kép,
ha a valóságban is a jelenvalóságot keresi.
A bizonytalan Jövő őbenne
találhatja meg ,,itt van-mostját.”
A teljest megélni még így is
majdhogynem lehetetlen.
A szív teljes Hiány-magányában
megérik sorstragédiák,
s végső döntések hordalékán:
miért érezzük azt,
hogy míg a váratlan utak, folyók, tengerek
mind-mind hazatalálnak,
addig a tétován feszengő ember-ivadék Sorsát
űzi cibálva-ráncigálva
mint afféle súlyos lélek-Odüsszeiát,
melyből tán nem is lehet kiút sehova?!
A kezdet végül megsemmisítő Nirvána-csendbe
megtér az ember nélkül is.
Bár dolgainknak arctalan
az Egy-arca ugyanúgy,
akár a jelenvaló többség megmutatják magukat!
Szenvedése-mérge csak újabb testetlen,
bonthatatlan Hiányt szül egy hamis tudat-képleten.
Már senki vissza nem nézhet,
vissza sem fordulhat amerről jött,
mert valahová muszáj tartania!
Szűnni nem akaró kérdések-válaszok
háborgatják boncolva fel a fennálló Rendet;
vajon a sors bona,
kicsit olyan mint a tabula rasa?!
Kettős-arcúvá lett nem csupán a cselekedet,
emberi beszéd,
de maga a tékozló-jellem is,
mely mostanság egyre könnyebben eladható,
megvesztegethető, vagy épp manipulálható!
Egyszerre anyagi hasznát lesi orvul-gazul,
vagy önző-makacs módon meglapul
a fölösleges zsákmány-konc reményében.
Gyökerek közt alig-alig
lézenghetnek kuporgó próféták,
magányosságra ítélt irodalmárok,
mert nem kell ide immár a kultúra sem,
mely Orwelli gondolatokra sarkall, ösztönzi a látókat.
S míg a lélek-suttogók is bújócskát járnak
addig sokan Anonymus-tollakat ragadva
még így is tovább tartják kézirat-bástyáikat!