SPEKULÁNS DZSUNGEL-LELKEK TAXONÓMIÁJA
Tasi83Fülszöveg:
Társadalombírálati vers
A cél s terv nélküli néma
tett-cselekvéseket
már egyre kevésbé
lehetséges megemészteni;
jobb volna tán
az egyszerű, láthatatlannak
tetsző, átlagos,
tünékeny életmódba
végképp belesimulni,
mert ahány ember
– sajnos -,
annyi eltévedt,
gyanakvó címke,
melyet nem
a megismerés foganatosított
– de sokkal inkább
a méltánytalan dehumanista
szemléletmód.
Evilági nehézkes
teherforgalomban
mázsás dzsungel-terheket
cipelget az egyszerűsített
átlag-többség.
Gyarló cinkosoknak
mintha egyre közösebben
hangozhatnának közös,
kapaszkodni vágyó evidenciák;
Vérderűs sejt-csillagjai
múltnak s kiáltó Jelennek
egyre inkább láthatatlan
Cassandra-leveleket
küldözgetnek a még
bizonytalanítottabb holnapoknak;
miként kellene másként,
máshogyan élni, létezni,
vagy boldogulni.
Jól tudható már rég;
jólfésült kisstílű,
kicsinyes spekulánsok
túladottak mindenen,
csipkézett EU-kirakatban,
hogy dongó, semmitmondó
gondolatokra már nem is
érdemes hallgatni jóhiszeműn,
hisz úgy sem válik szilárd valóra.
A puhatestű amőbák
kiszolgáltatott félelme
még rendre belefeszül
pórusainkba, zsigereinkbe,
hisz kik elesettek hídján
járnak ritkán kötözik be
lelki stigma-sebeit.
Lépcsőfokok gördüléseivel
a lehetetlen küldetés
ritkán kivitelezhető;
sivatag-homok nappalaink
göröngye, melyre egyre
lelkünkbe beivódik,
ha kell, ha nem.
Mintha szükségképp
már senki sem ismerhetné
meg bérmentve önmaga hiányát;
mindennapok flegmájába
im beolvad egy-egy
alamizsnaként odavetett
manipulációból született
nemes-kedves szószösszenet,
az élet szánalmas csakazértise,
tótágast áll megannyi morál
– ha létezik még egyáltalán -,
mert jó árfolyama van
minden póker-blöffnek
nem csupán kaszinó-asztaloknál,
– de emberéleteken is.
Tombolgat még magában
egyre szélhámos-szezon.