SZÁNDÉKOS VAKVÁGÁNYOK ZÁRADÉKA

Tasi83

2026. október 6.

Vakvágányra rendeltetett

egyénieskedő záradék

az elismerhetetlenség kisstílű

stílusjegyeit mutogatva,

mintha szándékos egyéni

hisztéria lenne arról,

hogy az élet befejezését

követően kinek mennyi jut.

 

Tegnapok masszívra

szilárdított készakarva-árnyékai

mintha szándékosan

leakarnák még ütni a gyanútlan,

tékozló embereket.

Májkrémes péppé paszírozta

immár magát megannyi

bunkó-tahó agymosott agyvelő.

 

Mert értetlenségek fogsorán

aligha maradhat meg,

akárcsak lenyomatként

a szilárd, józan-szagú értelem,

mintha mindenki szánalmasan

röhögcsikélő turista lenne,

hiszen máshoz sem ért,

mint jópofiskodni,

ha már nyakán a kés.

 

Időtlen iszonyok önfertőzése

dívik emberszabású emberek

világában; embertelenné lett

csendélet néhanapján

még futja valamire,

mert tanulható idióta-hülyék

irányítják szánalmas életünket.

 

Egyszerre szánalmas

playback s ha kell még utószinkron is,

melyet az átlagember sem érthet,

nemhogy kisstílű

influenszer-Celeb-ikonok.

Irodalmi golfpályákon értő

szemekkel körbe nézve is egyre

több az avanzsált

cinkos bestszeller-listás csaló.

 

Minden ötödik másodpercben

elzuhan a babérba

beburkolt bóvli-giccs,

az itt-fulladás farkascsapdáiba

rendre mindenki beleesik,

vagy csupán csak

a kiválasztottak ússzák meg,

de azok, aztán bizonyosan.

 

Békecsapda-brekegésben

már alig hallható egy-két

világosított kristálytiszta mondat,

melyet egymásnak szántunk.

Bűn-üressé senki se

formálhatja át magát,

hiszen mindenkiben

vannak szennyes,

lappangó mihaszna kis titkok;

lélekmélyi lyukas zsebekből

sokszor láthattunk már szivárogni

méltatlan gonoszság-csírákat is.

 

Önmagunkba belenézni

is immár egyre nagyobb

luxus-kiváltságszámba megy,

borítékolt, bejósolható érzések

közt félúton a ragadós enyv,

mint a semmi szavatolható

meglepetése.