Kedvencekhez adás
9

Szösszenet-hiány

Fülszöveg:

Társadalombírálati vers.

Az Időnek, mint megjártnak,
az eleve elrendelt szösszenet-Hiánynak,
az éltető jelenlétnek megmásíthatatlan
tényét az arcomba vágja
magával sodorva a bizonytalan!
Mikor a biztonság ajtójából kilépve
ordas-erejű fogyantyú-szél végtagjaim ócska,
zörgő szerkezetére belemar!

Nem önző önmegadásom tompít,
sokkal inkább felkínálható
lehetőségek újbóli elmaradása!
Naponta átélhető esti kérdéseket foglalatoskodtam!
Rég elfogyott, majd újra felbukkanó
félelmeim között kétes
tapasztalás dereng,
tornáztatja végtagjait
akár a koloncra leső vad!

Fojtó ébredés is egyre mélyül
az elvetélt pillanatokban,
mikor már mindent sikeresen elhalasztottam!
A nappali időszak félálmokat
osztogat kegyesen,
s alig várja amint az ember
ásítva bele ne haraphasson!
Éjbe illőn lázas töprengésbe
kezd számító s virrasztó árnyék egyaránt!

Lassan, sunyítva bújik át
szívembe a megzabolázott akarat is!
Régi, fojtott mozdulat
inkább már önzőn mindenkinek
csak terhére van!
Árnyékaink, ha önmagunk
se vigyázunk átpártolnak
szó nélkül másokhoz!

A test emlékein túl
viharok kontinensei tombolnak!
Tekergőző vágyak mikor préseltek minket
Hűség bélyegeként?!
Galádkodó s sunnyogva
egyik sem mert csúcsokra törni;
meggyűlölt múltak galád kifogásai között
valahogy serénykedve mind átsiettünk!

 

Silány naivsággal fizet a kiróható büntetés!
Megtervezett éjszakába
is sokadszor előfordul,
hogy geller esik egy-egy számításba!
Az életet elszámoló,
fogyó holdakat mindenki saját bőrén érezheti!
Tegnapok cérnaszála
meglehet csupán
emlékeink között foszlik-szakadoz!
Hány, hiányzó-gyógyító öltés
szükségeltetik sebek beforradásához?!