Tavirózsa-virága

Tasi83

2023. augusztus 4.

Ó, az a finom s babonázó szín!
A smaragd-tekintetű pikkely-zöld,
melyet a nyári hullámzó,
részeg bódulatban a fák
bálozó ruhaként magukra öltenek
mikor csak a legelső Küklopsz-szikraként,
az áldott termékenységet adó
Napsugár rájuk leszáll!
Mikor az éj menedéke szólítja
a gyémánt-tekintetű csillagok
szentjános-lámpásait,
hogy szunnyadó angyali lélegző
létezés veszélybe ne essék!

 

A szivárvány színeiben pompázó
táj még mindig úgy ontja termékeny
s érett napkincseit:
a forró lángnyelvek tűzkerék-lángolását,
mintha láng lenne!
Némán meghatódva nézem,
hogy Budaörs s Törökbálint szomszéd
udvarából a szorgalmas s búja szél-sellők,
titkosan hogyan csempésznek
hűsítő fuvallatokat
a bárány-jellemű felhők felé!
Idillikus paradicsomi beteljesülés!
Ha de jó is lenne,
ha az idők végezetéig így lehetne!

A dolgos s gondosan óvó
s szívjóságú angyalok zenéljenek nyugodalmat,
s termékeny béke-szimfóniájukat
örökké törékeny fülembe,
ha a rút s csalfa világ majd kisemmizett
s idegen vándorként magamra hagyna
legyen legalább valami s valaki:
egy csalafinta s huncut
tündéri könyörület jóság
ki majd fölfogja bús pesszimista
könnyeim zápor-tengerét
s varázslatos szív-kelyhe
suttogásával áldott gyógyírként
gondoskodna meg-megújuló
tavirózsa virágaként lelki sebeimre!