TÁVOLODÁS AZ ÜRESSÉG FELÉ

Tasi83

2024. augusztus 7.

Sokszor már ténylegesen csak az maradt:
két vékony kötél-hurok
történés közt félúton
megreked már minden füstbe
ment terv s fönnakadt elképzelés.
Sokszor éppen brutál-kegyetlen hazárdjáték,
klasszikus orosz rulett,
miközben fejed fölött,
akár egy rejtegetett Damoklész-kard éles,
hasító megállapítások ütnek tanyát:
mert nem lehet immár se független, se szabad!

Álmod, reményed hamar megmerül
előbb csak agyad fogaskerekei között,
később már a senkiföldje porban,
porig alázottan, megszégyenülten.
Tódulnak előbbre a mostani hitvány
senkiházi viasz-figurái, szalma-kutyái
az irdatlan Jelenidőnek bármi áron
lévő érvényesülési szándékkal.

Belőled csírázik ki
az aljas ironikus cinikusság,
éppen úgy akár
a makacskodó gyerekes makacsság
– átfön Lelkeden egy-egy
oda-nem-való,
meg-nem-hívott manipulatív pillantás.

– Érzed már magad is titkon legbelül:
még mindig egyre komolyabban,
bölcsebben veszíti zsibbadó sejtjeid
a nyomatékosított gyötrelem,
s mert ez a sok hitvány-szánalmas
pokol-dáridós Bukás hamarabb elkövetkezik
mint gondolnád sovány-olcsó
Camu-vigasztalást sem akaszthat
ám le akármelyik szúrós csipkebokorban.

Szétiramlik lárva-arcod
keresztmetszeteiben a ránc-ígéret,
mikor még érezted,
hogy mindent képes vagy megtenni,
akár még bundee jumpingolni
is egy lakatlan, ásító szakadék felett;
beletörődő, vad idegtépés,
mint sajátságos szüntelen
rohanás a túlélésed miatt
előbb-utóbb rendre visszacsuklott
a közönyösködő nyugalomba.

Persze – kétségtelen -,
sokkal jobb lett volna
a bármikor elsimítható,
állandósított lelkiállapot,
amit születésedtől kezdve
egyre sürgősebb foggal-körömmel
akartál védeni, s óvni.
– Egysejtűvé torzítottad szándékosan
a megtalálható paradicsomi állapotokat,
hiszen sosem bízhattál eléggé a gyarló,
számító, esendő Ember-ivadékok csoportjában.