Távolodások képletei

Tasi83

2024. április 5.

Annyira üdvös-szerencsés volna
sokszor inkább elmenni a kibírhatóba
aztán végleg ottragadni.
Nem csupán csak eltűrni
ami a hétköznapok hazug-hamis sakkjátszmáiban
önkéntelen megtörténik,
de közben azért érezve,
hogy a burok-magány
még akkor is tartósnak mondott
védőhálót von a hajótörött Sorsok fölé.

Hiába! A Hóhér-Idő egyáltalán nem oldja,
de szőnyeg alá söpri a valóban
fontos-lényeges dolgokat.
A gyerkőcnek új cipő kell 46-os lett a lába,
pedig nemrég született meg,
az egzotikus Kedves Balira vágyik,
de jönnek a közüzemi számlák
ezért a romantikus vakáció elmarad.
Az abszolút, kitenyésztett téveszme
inkább már rabláncokon függő elvárás,
a propaganda-magyarázat íze pedig mindig epe-keserű.

Akkor sem lenne Kánaán az ittlét,
ha váratlan ölbe pottyanhatna álom-karrier,
kisvállalkozások telepítésének kreatív ötlete,
hiszen mindenki érezheti s tudja már,
hogy a Tőzsde Stróman-Cápák,
és csatlós piranáik fölzabálják rendre
az aprócskább, szerencsétlen hal-embriókat.

 

S ha megszorongatnak nagyon, tudnivaló,
megesik a magyarázat-nélküli kirúgatások hatósugarában,
végkielégítések elmaradt juttatásaiban,
hogy – meglehet -, csupán csak egyedül
Te sejtheted a mindenttudó válaszokat;
az Élet lócitromai az arcodba röfögnek!
Hol maradhat el az irány, nézőpont, a vezércsillag?
Egy-egy igaz-hű őszinte Ember kéne,
aki önmagához hűen megmaradva
megsegíteni az áldozatokat,
a ,,rossz helyen, rossz időben” lévőket!