TÉVESZMÉS ÁLMOK SZEMÉTDOMBJÁN

Tasi83

2026. október 16.

Észre se vesszük
s fertőző fekélyesre sebződik
minden eltévesztett nyomorúság,
fölösleges szánalom,
hogy naponkint elzuhan
egy-egy emberibb, élhetőbb Lét;
marakodnak, vagy lejmolnak
dáridós kedvükben minden
megmaradtnak vélt
mócsing-koloncon.
Agymosott észt mostanság
csupán csak hitvány
Júdás-pénz vezet?!

Éhező gyomrok virtustáncot
járva korgó békakórusok
dallamára zenélnek,
mert ki kenyeret s kevéske
paprikás csemege-szalámit lop,
a meglehetősen gyanús
még a jobbmodúak szemében is.

Az önmagát marcangoló élet
fájó rózsatüskéket tépdes
Prométheuszi drámai kínok közt
nem csupán a lélekről,
de a test pórusairól is.

Mostan kalandor szélhámosok,
alvilági gengszter-sátánok
uralkodnak kiskirályokként,
mit afféle megalkuvó trónbitorlók,
hogy megkövesült, üszkös,
tunya sziszifuszi-közönyön át
alig akadhat egy meg egy,
aki ne adná most önként el önmagát.

Segítség gyanánt gúnyt,
s gyalázatot osztogat a Világ,
ahelyett, hogy ember-törvények
módján segítene. Látszat-boldogságok
becsapható álomképein ténfereg
egy-egy számkivetett.

Mert itt csupán csak pénz
csillog naphosszat,
de az nagyon is, s mert
„egyesek” inkább sültgalambos
délibábokat kergetnek
naphosszat kedvükre,
vágyakban álmodott bizonytalan
Sorsokat megfejteni – sokszor –,
képtelen.

Komolytalan komolyságok
alamuszi csipp-csupp
gondjaiban elsüllyed
egy-egy hontalan hitehagyott;
itt a kultúrember is
inkább szemetesnek,
szociális melósnak áll,
hiszen nincs jobb
választási lehetősége,
ha nem tudhat protekció
révén helyezkedni se.

Aki önmagát – emberileg még védené –,
felebarát, szamárnak még jól jöhet;
akár a vadbarmok díszes kompániája
kedvükre bármit meglincselhetnek ököl-jogokkal,
vagy középkorias megkövezésekkel
bunkó-paraszt vadbarmok.

A közalkalmazott, akár
egy szorgalmas bér-majom
egymás után nyalja ki az öltönyös seggeket,
csupán csak mert elhiszi,
hogy a munka törvénykönyve
– elviekben –, mindenkire vonatkozik.