TÖRÖTT EGYENSÚLYOK NEVÉBEN

Tasi83

2025. október 7.

Most még magadnak se vallanád be,

de nyitott szemmel vagy

kénytelen őrizni saját

benső csendedet,

mielőtt naponta újra

s újra megsértenek;

nem hihetted, hogy miként

a barmok végzetedként

még megvárd a Hiányt,

vagy a hóhérkötelet,

elrágod magad helyett

is lét-börtönöd cella-vasajtaját,

mert a tudatalatti semmibe kell,

hogy beleugorjál,

hogy később még bizton kifoghasd,

mint aranyhalat önmagad.

 

Mindaz, melyet most

szilárd tény-Valóságként

emlegetnek előbb-utóbb

tán félelmetes sorssá válhat,

mert akár a felbőszített,

mócsingra leső vadállat

egyre inkább leskelődik teutánad;

kicsinyes morzsákat szedegetsz

lépésekként,

míg egy-egy jó falatért

fájó derékkal csak-csak lehajolsz,

mert születés-kezdeted

sem igazán kezdődhetett el soha,

s mégis múlni kénytelen.

 

A gondolat mindegyre ájultan

botladozik, hogy végleg

lefeküdhessen méla szádban,

mert fogva tart a karma.

 

Önmagad súlyát vagy

kénytelen-kelletlen vonszolni

már naponta,

akár sok-sok magára

utalt milliomod hangya,

kik lelki szemei előtt

egy cél lebeg; feljutni

a társadalmi piramis

ostromló szent csúcsaira,

foggal-körömmel törvények,

kicsinyes, semmitmondó

játékszabályok kötöznek

egyre a bomlott egyensúly nevében,

hogy már mindenki

csakis magának harácsol,

lejmol, vagy kapar.

 

Szívedből elindított göröngyös,

kikezdett utadon

még jó lehetett volna,

ha legalább egy-valaki elkísér,

de magad is könnyedén

beláthatod ez mennyire

frázis immár, botor-beszéd.

 

Életfogytiglanig önmagadba

zártan némán kullogsz

saját kivert árnyékod után,

mint valami sántító,

elfuserált Sziszifusz,

mert mást aligha tehetsz.

Ráncaid írják apokrif-végrendeleted

örök-gyerekarcod bohóc-falára…