Történés-indigó

Tasi83

2023. június 3.

Szívkamrák legkisebb zugában
engedelmesen meglapulni kellett volna,
míg csak lehetett.
Manapság a világ egyre formálhatatlanabb,
tehát bűnösen képlékenyebb.
Emberi csillag-szemek könny-fátyolmetszetén
törési kényszer halad s uralkodik,
hiszen a tudatosan tervezhető boldogság
egyre elérhetetlenebb!

Sejtjeink, melyek komisz-kacifántos
baklövéseinket szülik lassan kezdik
önmagukba bezárni békéltető,
harmonikus fényköreiket az irgalmas,
morális jóságainknak.
Így vedlünk át kietlen,
s kopaszodó kráter-placentákká.

A homály bársonya irgalmatlan
belesimul a mindennapokba.
Védtelen, örök-gyerek hagymahéj-személyiségünk
az önmegvalósítás útján szándékosan elakad,
mert a félelem tudatos búvó patakjai éltetik.
Egymás dobbanó szívhangjaiba
kapaszkodnánk megbocsátásért, türelemért.

Agyig-hasító suhintás villan baltaként,
amikor tudatosul önmagunk számító
megcsalatása;
mindennapok játsznyi leplén fekszünk
kiterítve s érezzük az utolsó,
értelmetlen kapaszkodásokat,
hogy lehetséges,
hogy már mi leszünk az utolsók?!

Kitakart tetteinket mindig is nehezebb
s fáradtságos erőfeszítés észrevenni!
Az érzékelés totális, szándékosan kaotikus
zűrzavara mindig bosszút áll,
ha elbízzuk, vagy elhagyjuk önmagunk!
– Bordáink pánt-ketreceként
megemelkednek s körbefogják szíveinket:
emberanyagban gondolkodva
felettébb zordak s kemények
a kulturálisnak nevezett közállapotok.

 

Alantas szájalók még csak el
sem gondolkodtak azon,
hogy minden csiricsáré jó hecc-balhé,
vagy tett következményekkel jár!
Pökhendi mágneses mezőn bucskáznak
végig neve nincs díszpinty-kaszkadőrjei
egy neve nincs, nukleáris korszaknak.
Nagy sietségekben mindig
elmarad a méltó finálé préda-parádé!