Vissza nem hallgatható csendek

Tasi83

2023. február 2.

Jó volna már belefáradottan
Idők táguló háta mögül éberen
csak figyelni a szösszenő rezdülések neszeit!
Aggódó féltéseim Sziszifusz-pufók arcomra méltán kiültek!
Idő-törmelék megidézi a múltakat akkor is
ha szándékkal menekültünk a szökött messzeségektől!
Néma merengésekből táplálkozik a könnyű irgalom is!

Gyermek-lelkemben sokadszor zokogó pityergések sírnak!
Megkopogtatott foszlányokba
még szerencsés két kézzel belekapaszkodni!
Gyilkoló csend sokadszor szólít magához:
Tedd meg, mert lehet,
hogy holnapok vonulatán már késő lehet!”
Kitaszított, félelmes Magány inal öregedő,
aggastyán tagjaimba,
s félő, hogy az örök Kedvest,
ki megosztott, lüktető szívdobbanásokat
ajándékozott volna nekem
már sohasem ismerhetem!

Fehéren izzasztó, babonás napfény
előbb még pásztáz, majd senyveszti különös gyűrűit
arcom repedéseiben:
valami nagyon különös dolog történik immár!
Fojtott parazsakként még felemelt fejjel
lángolnának büszke evilági romantikák;
sikeres préda-lesőként alantos hálóvetők nyüvik fogaikat!
– Csendjeimben kettőzött echó-hangok
felelgetnek s még most sem érzem
minden összerendezett gondolatom
csapong s egyre nehezebben
lelheti csak meg igazi helyét!
Vágyak teremtő prései is mind ellenem fordultak!

Hóhér-Idők rácsozott kényszerzubbonyán
emberéletek vesztegelve várakoznak!
Szólítják őket a semmik apró, kincses világai
s minden emlék sistergő, megavasodott ajtócsapkodás;
ha szólítja lelkiismeretét
az ember gyakorta arca előtt meghátrál
– vissza ritkán hallgatható!

Csendek kicsinyes neszeiből tevődött össze
a tudható létezések összefüggése!
Létezni csupán három lépés távolsággal,
ha merek – szétkapkodnának,
ha hagynám kisstílű fogdmegek!