Vojtina Arc Poetika

Tasi83

2023. január 1.

Seherezádé-vágyakkal,

dédelgetett emberközpontú

tündérmesékkel elhitettük s becsaptuk magunkat:

Megvezettük érzékeink,

belső biológiánk ösztöneit,

s agyunk láncokkal csörömpölt felénk,

mint zabos ítéletvégrehajtó,

hóhér szimpátiák s protekciók egyetemi katedrája.

 

 

Könnyű volt vizsgázgatók inkvizíciójára fogni:

Öngyilkosságok mindennapos megkísértését.

Tudás, ötletgazdag előléptetés nyomorgásait

s agyunkat is, fölzabáló őrültséget, s önmagunkat

elképzelni valami megváltó, daliás, keresztes vitézeknek!

– Ma barátom, hogy állunk?

– Létünk, mint nyúlós, nyálkás,

ragacsos szirup, összetapadva tapad

szivacsos makacsággal testünkre,

vállunkról, mint régi törvény a ronggyá

nyűvesztett erkölcsiség csüng le:

 

Nincs olyan felelős, előrelátó példakép,

olyan személyiség, akiért zálogba életed is feladnád

–  s ha szólni felelősséggel,

s emberséggel még bírni, erőlködni mersz,

kinyilvánítod egyéni véleményed:

Feszül rajtad a húrok.

S már pattan robbanásig

szinte minden ideg:

nem fenyegetőznek – ez nem stílusuk!

 

 

Csupán rángatnak s köteleznek

Kelj fel Jancsiként ingadozó Igazságokra:

,,Mit mondott? Maga Senkiházi szemét?

Kutyaszorítóba került!”

– És még ép s forgandó szerencsénk

egyetlen csapásra derékba töve

koporsók huzatos fenekén hever.

Meddig bírja még a tizenkét órás

munkavégzésben elcsigázott

gyilkos tempót mosógép-szíved,

modern zsarnokok sült galambos prédikációit?

 

 

 

S van-e még itt ki halhatatlan meggyőződéssel

becsületes s nem megalkuvó álnok?

– Itt is egy ,,mindentudású” ott is

egy hírig jani tudományos janicsár

– mindannyian egy kerekű igazságokat

zúgatnak emberek füleibe,

– azt gondolják már tudatos megváltók

képeiben tetszelegnek,

mert nem voltak restek s a spanyolviaszt

forgalmi árucikké tették.

Érdek akar itt a mohósággal

birokra kelni a hatalomért:

S gyilkos telhetetlenséggel lazán

szétver minden jövő-menedéket.

Így lett ellenség legközvetlenebb

hajdanvolt barátunk s szomszédunk –

 

 

 

s végzetünk, hogy szolgáljunk Adoniszi majom-kórusokat!

Vagy lelkünk mélyén a szabad erkölcsi akarat még új utakat

mutathat s szolgaságunkat már csak szerelmünk ölében ringatjuk:

Új prófétás szavakért a biztos megválthatóság gyönyöreibe merítkezve.

S nem érdekel, mit is regélnek a nagyobb okosok?