Tegnap a holnapért - Fejezet 9: 8. /Svájc, Schonegg-hágó, május 5. 11.35/

A délelőtti szélben könnyű, műanyagtestű vitorlás katamarán siklik az Uri-tó vizén. Utasa keménykötésű, izmos férfi, már deresedő hajjal. Rögzíti a kormánylapátot, gondolván, ideje volna már enni valamit. Reggel úgy elkapta a láz, hogy végre vitorlázhat, nem is reggelizett. Aztán megrántja széles vállát. Enni bármikor ráér, hiszen előtte áll az egész nap. Végre sikerült kiharcolnia egy szabadnapot főnökétől, attól a tojásfejű bürokratától, aki inkább ment volna politikusnak, akkor most nem őt sanyargatná folyton. Délután majd halászik...