Más szemmel - Nyomtatásban megjelent - Fejezet 4: 3. nap, szombat

A harmadik nap nehezen indul el. Amióta apáméknál vagyok, ez az első, hogy az otthonom hiánya olyan mély űrt képez bennem, hogy legszívesebben felsikítanék. Összegömbölyödve szorítom a hasamhoz a párnámat, és erősen koncentrálok arra, hogy kizárjam a tudatomból, de nem járok sok sikerrel. Még akkor is az önsajnálatomban dagonyázom, amikor Judit felöltözve, indulásra készen megáll a nyitott szobaajtóm előtt. Fogalmam sincs, mit mond nekem, ugyanis amint meglátom a száját mozogni, a fejemre húzom a takarómat. Mostohahúgom erre dúlva-fúlva kiviharzik...