Tegnap a holnapért - Fejezet 42: 48. /Anglia, Hereford, május 6. 07.31/
Valaki megrázza a vállamat. Mielőtt felküldeném az orrcsontját az agyába, felpislogok. Jól teszem. Tanner áll fölöttem aggodalmas képpel. Kissé felmegy bennem a pumpa, talán ha egy másodperce hunytam le a szemem. – Arról volt szó, hagysz aludni reggelig – morgok. – Reggel van. Épphogy elmúlt fél nyolc, David. – Mi a fene? Tudatosul bennem, hogy jóformán nappali fény ömlik be az ablakokon. Daniel a másik kempingágyról vigyorog rám. – Nagyon aggodalmas az orcád – mondja Tannernek. – Valami baj van? – Az mindjárt kiderül. David, felülnél? Semmit...