Tegnap a holnapért - Fejezet 59: 69. /Dél-Afrika, i.e. 136 millió éve/

Kilépek a tűzből. Orromra akasztom az éjjellátó szemüveget. Körülöttem kivilágosodik a táj, bár enyhén színtelenül, szürkés árnyalatokban. De legalább látok. Kezdetnek körbepásztázok, lövésre kész gépkarabéllyal. Tudom, hogy Ronson igyekezett olyan helyre küldeni, ahol nem fenyegetnek sem emberek, sem állatok, de ugyebár az ördög nem alszik, mint tudjuk. Ronson szerencsére megint ügyes volt, nem látok élőlényt magam körül, már persze a vegetáción kívül. Előttem sűrű páfrányfenyőcsoport, azt hiszem, benettites-félék. Ezek takarták...