Tegnap a holnapért - Fejezet 55: 64. /Anglia, Hereford, május 6. 12.43/
Ülök a fotelban. A sokk okozta verítékfolyam nagyjából már leszáradt rólam. Kevésbé kellemes szagokat áraszthatok, de senki nem fintorog. A karom leharapása nem fog a dicső emlékeim közé tartozni, de én legalább visszakaptam a hiányzó végtagot, nem úgy, mint Thinkcsö. Bár talán az ő vesztesége sem végleges. Végignézek a bal karomon, ebben a tíz percben talán már huszadszor. Megvan, hiánytalanul. Látni látom, sőt, érzem is, csak épp nem hiszem el. Az emberi agy nincs felkészítve arra, hogy csonkolás után hatvan másodpercen belül visszakapja az amputálódott...