Akt - Fejezet 9: IX. - A búcsú ideje
Reggel még fél nyolc sem múlt el, amikor Dorina már talpon volt. Bár éjjel egy szemhunyásnyit sem aludt, mégsem érezte magát fáradtnak. Sőt, épp ellenkezőleg… Régen volt már ilyen éber. Az órák hosszat tartó céltalan forgolódás után, a reggel sápatag, szürke fénye szinte megváltásnak hatott. Végre kiszakadhatott a szobájából, és a baljós gondolatokat maga mögött hagyva, elmehetett kiszellőztetni a fejét. Dorina még az éjszaka elhatározta, hogy amint megvirrad, késlekedés nélkül nekiindul, felkeresi az erdő mélyén rejtőző kedvenc helyeit,...