Tegnap a holnapért - Fejezet 74: 84. (Dél-Afrika, i.e. 136 millió éve)

Valaki pofoz. Ezt valahogy nem kedvelem. Felsandítok. Búr egyenruhás katona lendülő tenyerét látom, elkapnám, ha tudnám mozgatni a karomat. Viszont egy székhez van kötözve. Ismét arcomon csattan a tenyere. – Még egy ilyen, és megöllek – jósolok neki afrikaans nyelven, hogy biztosan megértse. Nem hatódik meg a fenyegetőzésemen, erre abból következtetek, hogy felnevet. Újra emeli a kezét. – Elég, katona. Lelépni! Kemény hang. Őröm tiszteleg, és eltűnik a látóteremből. Hátra és lefelé nézegetek. Műanyag kötegelővel erősítették a csuklóimat...