V. Csodaszarvas

Figyelem! A következő írás megtörtént eseményeken alapul. Arról szól, hogy a Vágtázó Csodaszarvas egy szekszárdi koncertje után megkíséreltem az énekes, Grandpierre Attila közelébe férkőzni, hogy Héliosz c. könyvében leírt gondolatainak filozófiai vonatkozásairól kérdezhessem. A koncertre velem tartott a Húgom is – és mivel az elő-zenekarok koncertjei alatt konszolidált borozgatást tervezgettünk, a hazatérést biztosítandó édesanyánkat is megkértük, hogy jöjjön velünk. Mint ahogy látni fogod, kedves olvasó, nem minden az előzetes elképzeléseink szerint alakult… Bevallom, kicsit szégyellem is magam a történtek miatt, ezért az önmagamtól való, megvetéssel vegyes elhatárolódás jegyében úgy döntöttem, hogy az eseményeket a népmeséink, mondáink dramaturgiája szerint adom elő. Mindamellett adaptációm (a történtekhez hűen) sajnos nem lehetett tökéletes, többek között azért sem, mert – bár mi is hárman vagyunk testvérek – nekem egy bátyám és egy húgom van, azaz, eltérően a népmeséinktől, a következő regében a legkisebb fiú és a harmadik gyermek két személy, a legnagyobb fiúról nem esik szó, és a történet végén a jutalmat sem nyeri el senki. Lássuk hát!