Az algoritmus hibája - Fejezet 1: Lánybúcsú
A főhős már hajnalban felriadt. Megint az az álom. Vagyis inkább az érzés. Valami repedt, valami nem stimmelt, mintha a világ csak egy díszlet volna, amit valaki elfelejtett rendesen odarögzíteni. Nem félelem volt ez, inkább egy halk bizonyosság: valami elmozdult. Valami, amit mások észre sem vesznek.
Álmaiban gyakran tért vissza az agyagváros, egy föld alatti világ, amely mintha egy másik dimenzióból szivárgott volna át. A falak mind agyagból voltak, mélyvörös, barnás, nedves anyagból, ami egyszerre volt rideg és élő. A város nem volt kihalt – odalent lények...