Eleven lelkek - Fejezet 6: 6.
Másnap reggel a telefonom rezgésére ébredek. Egy pillanatig csak próbálok nem tudomást venni róla, de nem hagyja abba. Zionra vagy Bailey-re tippelek az üzenetek sűrűségére gondolva. Csak kettejüket ismerem, akik azt az idegesítő csoportot erősítik, akik szeretik mondatonként elküldeni a mondanivalójukat, így az ember sosem lehet biztos benne, miközben olvassa, hogy befejezték-e már, vagy sem, azaz, hogy elkezdhetem-e írni a választ, vagy még nem. Kinyitom a szemem, és a sötétellő mögül bekúszó fényt túl korainak érzem ahhoz, hogy Bailey legyen, és sejtésem...