Tehetségek ellentéte - Fejezet 2: Az üvegpók

– Izgulsz? – kérdezi Lex mögülem, olyan hangon, mintha ezt az érzelmet, csak könyvekből ismerné. Néha, mondjuk, tényleg ez az érzésem. – Nem – hazudok azonnal. A tükörben látom, hogy halvány mosolyt csalok az arcára, de elszakítom róla tekintetem és a saját tükörképemet nézem meg inkább még egyszer utoljára. Nem látok benne semmi kivetnivalót, de biztos vagyok benne, hogy apám találni fog. Mindig talál valamit, amit kritizálhat. Újra felrémlik bennem a kérdés, amit az elmúlt hetekben minimum ezerszer feltettem magamnak, hogy tényleg akarom-e én...