Shannaro - Fejezet 24: A remény szikrája
Úgy menekülök az alagsorból, mint akit üldöznek. Mondjuk, nem is állok messze a valóságtól. Ino kiabálva követ a folyosókon, és természetesen egy cseppet sem zavarja, hogy a dolgozók és a betegek úgy bámulnak utánunk, mintha két eszement csitri lennénk. – Ne gyerekeskedj, Sakura! Ugyanoda megyünk! – kiáltja Ino, de én egy pillanatra sem állok meg. Az aktákat a mellkasomhoz szorítva sietek előre a kórtermemhez, és közben irigyen gondolok Sasuke-kunra, amiért ő simán leléphetett. Mintha magamra tudnám zárni az ajtót, beviharzok rajta, és a szőkeségnek...