Sablonok - Fejezet 6: Van valami
Még a fülemben cseng a hangjuk, ahogy nevettek, elmondták minden bajuk. S bár az emlékezetemben élnek, körülem valahogy elenyésznek. Még látom az alakját, ahogy ringatja teste minden darabját. S bár közelinek tűnik, lénye a távoli napfényben fürdik. Még érzem az illatát, az epret és a szilvafát. S bár még most is csiklandozza az orromat, az elmúlása egyre csak fojtogat. Itt vagy még? Tényleg? Vagy már elhagytál végleg? Létezel egyáltalán, vagy csak képzetem tréfál önmagán? Várj! Kérlek, maradj még! Ha...