Rohamkukac 2019. május 3.

Enyém, holtodig - Fejezet 2: 2. Fejezet

Fraknó vára, mely egy meredek dolomit szikla tetejéről tornyosult a Rozália-hegység határolta völgy fölé, olyan volt, mintha csak arra lett volna hivatott, hogy fizikai manifesztációja legyen ura büszkeségének. Mindezt persze okkal. Impozáns volt, és egy olyan helyen épült, ahol senkinek nem támadt kedve a megostromlására. A külső várfalat egy belső követte, és ezen belül volt maga a vár tornyaival és épületeivel. Látványra csodás volt most pedig egyenesen pompázott. A falat tulajdonosa címeres zászlói és kárpitjai borították, ékesen jelezve azt, hogy...

0 komment
giletus középkor mítosz vár
Rohamkukac 2018. február 26.

Enyém, holtodig - Fejezet 4: 4. Fejezet

Rozália ágya a vár egy távolabbi helyiségében került elhelyezésre, amit Giletus színlelt nyugalommal vett tudomásul. Ez a nyugalom valóban színlelt volt, mert belül indulatai szilaj hullámokat vetettek, és végtére is ezen indulatok vezettek a döntéshez is. A feleség megelégelte, hogy a férje rivalizál és vádaskodik, ő pedig emiatt folyamatos védekezésre kényszerül. A herceg nem tudta, hogy mégis mit tehetne, mert reményeivel ellentétben nem sikerült Rozáliát jobb belátásra bírnia. A nő továbbra is gyakran időzött Vencel gróf társaságában, és továbbra...

0 komment
giletus középkor mítosz vár
Rohamkukac 2018. január 17.

Enyém, holtodig - Fejezet 3: 3. Fejezet

Elérkezett a vendég érkezésének napja, aminek Rozália meg is adta a módját. A legszebb ruháinak egyikét öltötte magára, és hiába tudta Giletus, hogy az illem így kívánja, egyszerűen képtelen volt levenni róla a tekintetét. A karcsú alakjáról, amit a kék bársonyruha takart. A kerek csípőjéről, amiről tulajdonképpen csak ő tudta, hogy milyen kerek is valójában. A gyönyörű, hullámos, aranyszőke hajáról. Rozália messze kitűnt szépségével a vár összes hölgye közül, a mai nap pedig különösen szembeötlő volt, hogy a Jóisten bőségesen ellátta...

0 komment
középkor mítosz vár
Rohamkukac 2018. január 10.

Enyém, holtodig - Fejezet 1: 1. Fejezet

Éjszaka volt, a sötétség fekete bársonnyal vonta be a tájat és a vár folyosóját egyaránt. Fényforrás pusztán az ezüst sugarú hold és az azonos távolságban elhelyezett fáklyák sora volt. Zaj szinte semmi nem hallatszott, csak olykor az őrök beszédfoszlányai, vagy lépteiknek nesze. Bár támadástól ez idő tájt nem kellett tartaniuk, mivel István bölcs uralkodásának hála a baj elkerülte az országot, és a vár is egy könnyen védhető völgy csúcsán helyezkedett el, de az óvatosság sosem árthatott. Ebben a nyugalmas napszakban az ember azt gondolhatná,...

0 komment
éjszaka giletus középkor mítosz