A kőisten felébredt - Fejezet 9: Minotaurusz csapdában...

Komótosan zsebreteszem a homokórát. – Azt hiszem, ideje elbeszélgetnünk. A nevem Péter – mondom. Az ősz öreg elmosolyodik. – Igen, tényleg értelek. Nos, miért jöttetek ide? Az éjszakai őrség szerint kereskedelemről beszéltetek. Csak röviden, ha kérhetem. Levegőt veszek, hogy belekezdjek a mondandómba, amikor olyan üvöltés csap a levegőbe, hogy Grinviel felpattan, én is megrezzenek. A ránk irányuló nyílhegyekre tekintettel ülve maradok, hallgatózok. Az üvöltés megismétlődik. Artikulátlan és értelem nélküli, tele gyűlölettel és keserűséggel....