Spektrum - Fejezet 1: Kozmoszlila
Színek vagyunk csak, festett üvegdarabok, te fekete, mint a holló, és fehér, smaragd, jégkék és dicső korok óaranya. Én égő tűzvörös, arany permeteg, csupa meleg barna, olvadt bronz, s sci-fik sejtelmes neonkékje. Szemeid tükre morajló, sötétzöld óceán, bőröd tiszta, érintetlen hó, érintésed egyszerre Egyiptom forró homokja és Norvégia dacos, hűvös szele. Te vagy a borogatás egy lázas homlokon, könnyeid hópelyhek, leheleted könnyed pára, arcod tökéletesen faragott jégszobor, ajkaidról szárba szökken az élet, de egyetlen csókod elég megmérgezni...