Vallomások - Fejezet 1: A még el nem fogyott szavak
Drága Uram! Születésem oka ismert, mégis úgy kezdődött, hogy majdnem meghaltam. Minden bizonyára ez lesújtó hír, de élni akartam, úgy néz, ki, talán önért. Ha tudná, mit is jelent nekem ez a levél. Nem sok, sorainak száma gyarapodhatnék, de benne van minden, amit magamnak akarnék. Nem kell mondania semmit. Mindent elárult a tenyérnyi boríték és kacskaringós betűkkel rajta a név, amelyet annyira vágytam. Azt hiszem, meghökkentené, ha tudná milyen hosszú percekig érintetlenül csak bámultam mindezt. Csak néztem és elképzeltem mindazt, amit benne szán nekem,...