Shannaro - Fejezet 3: Üzenet

A kanapén ülve bámulom az el-visszajáró ventillátor fehér, rácsozott fejét. Nem tudom, hány perc telhetett már el így. Fél óra? Öt perc? Tényleg nem tudom, ahogy azt sem, miért nézem ennyire megbabonázottan. A fuvallatától életre kelt hajam a nyakam csiklandozza. El és vissza, el és vissza. Nincs igazán nagy hőség, nem is értem pontosan, miért kapcsoltam be, azt meg végképp nem, hogy miért bámulom ennyire. Lapátjai egybefüggő fénykört alkotnak, mikor felém fordul, majd a pillanat el is múlik, ahogy folytatja útját. El és vissza. Most már biztos vagyok...