A Rozsdás Zárak Violin-Kulcsa

Tasi83

2025. május 1.

Akár egy fej hagyma,
melyet csupán rétegekként illik
meghámozni, ha a valódibb lényeghez
egyáltalán hozzá akarnak jutni
– így vagyunk mi a bensőbb,
mindenki szeme elől féltettebb
bensőbb lényegünkkel is;
jószándék s álcázott terveink
– észre is alig vesszük -,
mintha máris szándékos megfigyelés
alá vontak volna bennünket.

A feltekert, szimmetrikus zajokban
már szinte alig-alig hallható,
vagy tisztán kivehető a lélek
kendőzetlen örökérvényűsége,
az őszinteség, melyet sokszor
egymás fejéhez hozzávágnak.

A titkos violin-kulcs mintha
máris beletörött volna a kapukat
s kisajtókat kedvére nyitogató,
rozsdásodásnak indult zárakba;
miért van, hogy mostanság lelkeket
bőgetnek öröklött Ázsiák
s a Nyugat is egyre távolabbinak látszik?!
– S kiket bepánikolós tudattal
meg-megszállt a mindentudó Noéság,
mostan már inkább azok is rég elhallgattak.

Mert az ellentétek most még szembe mennek,
ahelyett, hogy próbálgatnák
a kiegyezések tárgyalható kompromisszumát,
Áramszünettel egybekötött üzemzavar
hasítja ketté az agymosott koponyákat,
melyeket rendre beszippantott
a bulvár-médiák alamusziskodó,
tartós brutál-nézettséget növelő
szenny-műsora;
,,ki másnak vermet ás” –
s míg szól a mantra riporter
s kisstílű influenszer akár
az összegazsuláló, nevető cinkosok
kölcsönösen kérdéseket váltanak inkább,
hogy kétséges válaszaik
is megbízatóknak tűnjenek!

S mert így halad ez a rusnya,
elcsépelt egy-világ mintha
teljesen természetesnek tűnne,
hogy az ember is előbb-utóbb megalkuszik,
s megvesztegethető módon eladja önmagát!