Más szemmel - Nyomtatásban megjelent
Mindössze tizennégy nap. Két hét. Csak ennyit kell kibírnia Abigélnek az apjánál. Lázasan számolja a napokat, és hogy felpörgesse az idő múlását, állandóan összetűzésbe keveredik féltestvérével. Abigél néha hajlamos túlzásokba esni, ugyanis túlságosan féltékeny Juditra azért, mert az apja nagyobb figyelmet fordít őrá, mint Abigélre valaha is. Irigykedve figyeli féltestvére elnyert díjait, s már-már tökéletesnek látja Juditot, nem csoda hát, hogy végső elkeseredésében, hogy ártson a féltestvérének, szándékosan eltesz egy fontos levelet, amelyben Juditot arról értesítik, hogy felvételt nyert egy egyhetes irodalmi táborba, az ALKOTÓI TÁBORBA. Mikor Abigél rájön arra, hogy milyen fontos is Judit számára ez a tábor, rádöbben tette súlyosságára, és napokkal később átnyújtja neki a levelet, de a várt leszidás elmarad, Judit szinte azonnal elkezd csomagolni. De Juditot utazása előtti napon baleset éri és fekvőgipsz kerül a lábára. Kizárt, hogy másnap elutazzon a táborba. Abigél önmagát okolja a történtekért, és bármit megtenne azért, hogy Judit ismét egészséges legyen. De hamar kiderül, hogy a bármit mégsem olyan tág fogalom nála. Amikor Judit felveti a lehetőségét annak, hogy cseréljenek személyazonosságot, és Abigél utazzon el a lány helyett a táborba, el akarja hárítani magáról a felelősséget. Vajon Abigél – megtagadva önmagát, és Judithoz való viszonyát – lesz-e olyan bátor, hogy megtegyen egy szívességet a féltestvérének, és elutazik az ALKOTÓI TÁBORBA, tudván, hogy ezzel is csak a hazatérésének idejét késlelteti? És ha az utazás mellett dönt, vajon hitelesen tudná alakítani féltestvére szerepét?