ABSZURD-NONSZENSZ BALLADA

Tasi83

2024. augusztus 7.

Látom naponta miként,
s hogyan pörög, őröl a nagy
s séthetetlenségben megregulázható imamalom;
főorvos Úr babrál, piszkál elfertőzött,
gennyes sebet hófehér kesztyűben,
miközben orvosi köppenyébe
csúsztatja a hála-zsetont,
s míg külön kis lefizethető kvótákért
szándékosan a szúrható vénák
mellé köti be a vért az adott páciens
Élet-Halál közt félúton
túlvilágias-arcú utazóként lebeg öntudatlan.

A szupermarket egyik sarkán
görbehátú mamuska pakol
tili-toli Royce-Royesába sajtot,
szalámit, felvágottakat, kenyeret s marcona,
gorilla-testű biztonsági őr
szándékosan félrenéz,
így huny szemet a kirívó esett felett.

,,Jól van öreganyám! Menjen csak!
Magának úgy is jobban kell!” – s
Míg odakint a nagy Világon
már nem lehet se szánalom,
se együttérzés eladható szerveinkért
súlyos pénzeket kasználnak a fekete-piacokon.

Befolyásos, stróman-üzletemberek
úszítnak hajléktalan, Raszkolnyikov-csavargókra
sintér-fogmegeket,
s míg tart a tőzsdei spekuláció,
mint sajátságos árkalkuláció
– addig kifosszák hatékonyan az átlagos,
lyukasodásnak indult zsebeket.

A korrupt bíró csak hímez-hámoz,
böfögve hümmög, hiszen
Döbrögi Dánielekhez senki egy ujjal hozzá se nyúlhat;
megbékélni, vagy külön-békét kötni
csupán csak legfeljebb
súlyos milliárdokat kifizetve, ha még lehet.

– A kiszűrt vírusok, akárcsak
az alamusziskodó férgek nyüzsgik
immár be számottevően
a balzsamos éjszakákat, éppen úgy,
akárcsak a kibírhatatlanságban
fetrengő nappalokat.

A Lélekben most torz-eszmék,
hitvány, semmirekellő gondolatok
ütöttek maguknak patkány-tanyát,
jobb lesz tán vigyázni!
A bizonytalan Jövő,
minden esetben lerántja önmagáról
a megkeseredett Valót.
Miért kellett vajon fel
s aztán eladni az önmagukban
is jelenvaló szilárdított öntudatot?!

– Tinédzserkorú kismama
cipelgeti magányosan basa-hasát
kihalt sikátori utcán,
s nem értheti a Szerelem
miért nem lehet se
halhatatlan átlényegülés,
se örök Mindenség?!