AMATŐR, HITVÁNY SZÁMADAT

Tasi83

2024. november 20.

Az ember idejét közhasznú,
újrahasznosított, szolgálati számok
bár jelölhetik, ám a tényleges
letöltött munkaidőt már kevésbé.
Vajon megkérdezik-e a tulajdonképpeni számok,
hogy milyen volt folyamatosan immunhiányos,
egész életében egyik helyről
a másikra tartósan betegeskedő,
hánykolódó egészségi állapota?

Miért hagyta ott
csinos-egzotikus mennyasszonya?
S vajon az ún. családi rokonság is
miért nem akarta támogatni,
pátyolgatni, vagy önszántából segíteni?!

Miért kellett az alapvető élelmiszerek
árait drasztikusan, kényük-kedve
szerint már naponként felsrófolni,
de úgy hogy mindenki csakis
a saját hasznát kuporgassa kedvére?!
– Csupa-csupa visszatérő kérdés nemde bár,
amikre úgy sem akarhat senki felelni.

Sürgősségi segélyhívás érkezik
majdan mobilon, vagy online,
hiszen akinek kettős infarktusa akad jobb,
ha mindenre felkészülget s vigyázz,
ám a mentő még így is rendre
fél órát késett s az életbevágó szívmasszás,
mesterséges lélegeztetés
tíz perc múltán sem indult meg.

Zsugori, torokszorító számadat,
jeltelen kis adalék leend az ember
egy Rendszeren belül, hiszen nélkülözhető.
A test sokszor inkább
visszatartó börtön-kalitka,
míg a Lélek inkább
függetlenedve szárnyalna,
vagy megtalálva önmagát
inkább kiteljesedni szeretne.
Egérrágta kórházi rendelőkben
várakozva pizsamás betegekről
lopkodták kedvükre el
a mamuszokat útilapukat kötve cipőikre.

Szilárd támasztékul önzetlen,
segítő kezet ugyan már hiába is remél,
hiszen mindenütt ott lebeg
öntudatlan a ki-nem-mondott ,,hálapénz.”
Tűnt jelenlétbe a kiszolgáltatott,
magára maradt ember ekként megmerül;
tudja s érzi nincstelensége önző vírusa
fertőz másokat is,
így legalább tisztes távolságokból
szándékosan elkerülik,
s ha van bármilyen ünnepi alkalom
kölcsönös ígérgetős fogatkozásokat
követően a kutya se igen látogatja.
– Végül aztán a Sorsot-teremtő Időből,
akárcsak az alkotó történelemből
hamarján kikopik,
mintha meg se született volna…