AZ ELKERÍTÉS ELÉGIÁJA
Tasi83Fülszöveg:
Létösszegző vers
Lélekben bolyongani örökkön,
szüntelen, jelenvalón,
mégis testetlen árnyékként
csupán kiszakadni tudatosan
a már-már szándékosan is
elviselhetetlenebb jelenvalóság
mindennapos macska-egér húzavonáiból.
Talán már nem is lehet több
zsíroskenyér-orgia lilahagymakarikákkal,
mert drága lett a zsír is,
amit vinnyogó sertések popsijáról vakartak.
Próbatételekre, kétes, ígérgetős
alkuk válaszaira – már annyi se sok -,
sosem szabadna mérget venni.
Akarat, alázat, vagy ha tetszik
mindennapok diótőrő taposómalma
megrendít tán még az álszenteket is,
csupán csak jól titkolják.
– Lecsorog már egészen
a sokszor agymosott idegekig
a pénzsóvár karrier-vágy,
az előbbre jutás alamuszi,
szánalmas vágya,
mely férgekké aljasítja
a legtöbb embert is.
Az Emberek mostan inkább már
felfalják egymást szőröstől-bőröstől,
akár a kannibál-Küklopszok.
Gombaként nődögél szívükben
a felismerés, hogy szájukat
betapasszák, mikor pedig vallani,
beszélni, ordítani kéne.
Mintha egyre inkább
egy fordított fekete-fehér Világban
kellene létezni, s boldogulni.
Cukor helyet jó lesz
a pókhálósodásnak indult szaharin is.
Érzékcsalódásnak tetszett
néhány odalökött baráti kedve szó,
vagy épp a halhatatlan Kedves
flört-babonázó tekintete;
vajon kire nézhetett így?!
A Lélek wok-kifőzdéjébe
immáron egyre több hazug-talmi,
vegyi anyag, kemikália belekerül;
a szabadgondolatok
krumplipüré-masszája
megkocsonyásodva tönkremegy,
ellehetetlenül.
Ha nem vigyázunk az értelem,
gondoskodó józan ész csíráira,
akár a szorgalmas magvetők
egyrészt kárba vész, ami tán
meg sem született, másrészt
az átlag is jobb, ha bolondokházába
záratja önkéntesen magát,
hacsak e Senkiföldjéről végképp
el nem szökik,
hogy másutt még boldogulhasson.