BECZÉGETŐ KAVICSOKAT GÖRGET A SZÁMVETÉS

Tasi83

2024. július 14.

Kik megismertek – igaz úgy, ahogy -,
tudhatják: elérhetetlennek
tűnő Életmódot kutatok,
s hajszoltan keresek,
hol tán még megpihenhet
nyughatatlan Lelkem.

Megriadt vadként átölel a kísértő,
rémálmokkal szabadtalt föld éjszaka,
akárcsak a kinti,
alattomosabb külvilág.
Hervadó szégyenemmé lett már
oly sok kísérletezgető,
elvetélt próbálkozás:
,,Mondd csak?!
Szeretnél velem élni,
vagy legalább meglátogatni néhanapján,
mikor van egy kis időd,
s nem zavar túlzottan
is össze a cápaként fölemésztő üzleti élet?!”

– Meggyűrődött válaszok
persze rendre elkésnek,
s talán jobban tenném,
ha nem hinném el,
hogy az ,,egyes” emberekbe vetett bizalmam,
hűségem bizony-bizony rendre megrendül,
mint ingatag kősziklán a tétova lábnyom.

– A Mindenség árkaiban,
vagy ha tetszik a Semmi ágán
jó volna precíz-pontosan tudni,
hogy mit hozhat még zihált,
meghajszolt fejemre e sors-tragédiákkal
szabdalt, zimankós Élet,
melyben aligha lehettem otthon?!

A ,,mi lett volna, ha?”
és a ,,minden el van rontva”
kölcsönös alapképlete izzik folyamatosan
zaklatott, neuraszténiás agyam kifeszített
anntenái között,
s még mindig nem érthetem,
s tudhatom, hogy az ismeretlen
bizonytalan felé kutatok,
akár egy megvakított vakondok,
vagy tudatosan úgy látom a dolgok,
tárgyak, s emberek földi kálváriáit,
akár Theirésziász?!

– Csalások koldulnak hírnevet,
karriereket, hitvány érdemeket
hivalkodó, görbe-tükrökben;
válaszolhatatlan rések közt
beette magát a tarack-dudva.
Kőfalakat – hiába is akarnám -,
tudatosan még nem bonthatok önmagamból,
csupán csak, ha az Egy-Kedves igazán felismer,
s határoz:

Én volnék az Igazi!
Nem vonzanának Odüsszeusz-járású
adrenalinfüggő kalandok,
ám tengerparti romantikáknak
még így is zsigerileg tudnék örvendezni!